Nőgyógyászati vizsgálat
A vizsgálat több okból is szükségessé válhat. Előfordulhatnak egyértelmű nőgyógyászati panaszok, amelyeket tisztázni és kezelni kell, vagy időszerűvé válik az évente ajánlott szűrővizsgálat. Néha egyéb megbetegedések kapcsán indokolt ellenőrizni, hogy a háttérben nincs-e nőgyógyászati kórkép. Ezek leggyakrabban a vizeletrendszerrel kapcsolatos elváltozások.

A vizsgálat előtt az aktuális panaszok mellett fontos a korábbi műtétekről, betegségekről, gyógyszerek szedéséről is beszámolni, illetve az előző kezelésekről szóló dokumentumokat megmutatni. Tájékoztatni kell az orvost, ha korábban méhen belüli eszközt (spirált) helyeztek fel, vagy ha még nem volt szexuális kapcsolat.

Jó tudni, hogy a panaszok erőssége és a betegség súlyossága gyakran nem áll arányban egymással. Előfordul, hogy intenzív panaszok esetén is csak egyszerű elváltozás van a háttérben, de komoly betegségek is okozhatnak enyhe panaszokat. Célszerű a fájdalmat nem okozó, látható vagy tapintható elváltozások esetén is orvosi tanácsot kérni. A legtöbb betegségre érvényes az, hogy korai felismerés esetén a kezelés is hatékonyabb. Ez az alapja a megelőző szűrővizsgálatoknak is.

A ciklusos női hormonműködés miatt a legtöbb női betegség megváltoztatja a vérzések rendszerességét és jellegét. Ezért fontos, hogy a menstruációkról, illetve a rendellenes vérzésekről az orvos pontos információkat kapjon. Ebben segítséget jelent a menstruációs naptár, amelyben a páciens rendszeresen feljegyzi a vérzések idejét, tartamát, jellegét és erősségét, valamint az olyan panaszokat, amelyek a ciklus valamelyik szakaszához kötődnek.
 
A nőgyógyászati vizsgálat megállapítja a külső nemi szervek épségét, a méh nagyságát, alakját és helyzetét, a petevezetők, petefészkek esetleges elváltozásait és érzékenységét, valamint a belső nemi szervek környezetében, a kismedencében előforduló tapintható kóros képletek jellemzőit. Tapinthatók a húgyhólyag, a hasüregi szervek és a vesék egyes elváltozásai is. A vizsgálatot megkönnyíti, ha a húgyhólyag üres.

A vizsgálatot kolposzkópos ellenőrzés és citológiai szűrés (rákszűrés) egészítheti ki.
 
A kolposzkópos vizsgálat lényege a hüvelyfal és a méhnyak megtekintése a látott kép nagyítására alkalmas eszközzel. Ez a szabad szemmel nem, vagy nem pontosan látható felszíni elváltozások ellenőrzésére szolgál. A kolposzkópos vizsgálat a citológiai szűréshez hasonlóan  a hüvelyfalak feltárásával történik, amely fájdalmatlan beavatkozás.
 

A citológiai vizsgálat során a méhnyak felszínéről, illetve a méh nyílásának területéről történik mintavétel. A minta valójában sejtkenet, és célja a felszíni lap- és mirigyhámsejtek épségének ellenőrzése, amelyet később szövettanász szakorvos értékel. A kenet a sejteket körülvevő hüvelyváladékban előforduló gennysejtekről, gombákról, baktériumokról és víruszárványokról is felvilágosítást ad.

A citológiai (sejttani) vizsgálat értékelése nemzetközi szabvány szerint történik, amelyet Papanicoulau után neveztek el és P1-5 kategóriákba sorolnak. Az aktuális hormonális állapottól függően a negatív, azaz egészséges sejtállapotot P1-nek vagy P2-nek jelölik. A P3, P4 és P5-ös lelet kórosnak számít.

P3 esetén lehetnek gyanús sejtelváltozások a kenetben, és gyakran erős gyulladásra is utal, amely kezelést és ellenőrzést; kontrollvizsgálatot igényel.

P4, P5 esetén a felszínen talált sejtek között tumorsejtek is találhatók. Ilyenkor a méhnyakból műtéti eljárással vett minta szövettani vizsgálata indokolt. Ez tisztázza a mélyebb rétegek elváltozásait és a folyamat stádiumát. A méhnyakrák kialakulása folyamatosan jön létre, így az évenkénti szűrővizsgálat biztonsággal jelzi a tumort megelőző állapotokat. Ezek kezelésével a súlyosabb betegség megelőzhető.

A citológiai vizsgálat menstruáció alatt nem végezhető el, mert a véres sejtkenet nem értékelhető. A citológiai vizsgálat eredménye kb. két hét alatt készül el.

A nőgyógyászati vizsgálatot szűrővizsgálatként, vagy kóros tapintási lelet tisztázásásra szükség esetén a kismedencét áttekintő (hüvelyi) ultrahang vizsgálat egészítheti ki.

A mellek vizsgálata: Az emlők elváltozásainak felismerésében az orvosi vizsgálat mellett elengedhetetlenül fontos az önvizsgálat.


 
Minden mellben lehet kisebb csomókat – nyirokcsomók, mirigyek – tapintani, különösen korábbi szoptatás után. Nem a kisebb csomók megléte, hanem azok változása és jellege figyelemfelkeltő, függetlenül attól, hogy okoznak-e fájdalmat.

Az önvizsgálat a menstruáció utáni héten célszerű; a mellek és a hónalj áttapintásából áll. Gyanús az, ha újonnan megjelenő, vagy addig nyugalomban levő képlet, keményebb tapintatú göb növekszik akkor is, ha fájdalmat nem okoz. Jellegzetes az is, ha a csomó felett a bőr behúzódik, vagy egyéb elváltozást mutat, illetve ha a csomó a bőr alatt vagy a mellkas izmai felett nem mozgatható, hanem azokhoz kötődik. A mellbimbó elszíneződéssel járó elváltozásait és váladékozását is ellenőrizni kell.

A szóba jövő ellenőrző vizsgálatok a mell-ultrahang, a váladékcitológia, a tűbiopsziás mintavétel és a röntgenes mammográfia.

Az emlő kóros elváltozásai többnyire jóindulatúak, de az életkor előrehaladtával az arány változik. Ezért 35 év felett 2 évente, 40 év felett pedig évente indokolt a mammográfiás szűrővizsgálat. Az emlő betegségei családi halmozódást mutatnak.